Kraszna és Közép Szolnok Vármegyékben (Szilágyság) Deretski Demeter reformált 1530-ban, Drágfi Gáspárnak mint fő Ispánnak óltalma alatt.[1]

1621-ből származik az a feljegyzés, mely szerint a paniti református hívek önálló egyházközséggé alakultak, mikor a zilahi partiális „méltónak látta kívánságukat, annak okáért ministert rendelt közéjük". Ugyanitt olvashatjuk, hogy a panitiak „mindjárt illendő paróchiát építettek s scholát erigálának" és „Istenhez való kegyességükből ilyen jövedelmet" biztosítottak a pap számára.[2] Minden házas ember, akinek felül terem 5 kalangya búzán az ad másfél kalangya búzát, kalangyáját 26 kévéjével számítva. Az akinek 5 kalangya búzán felül nem lesz 40 pénzt fizet. Bort minden házas ember 1 zilahi vederrel ad, az tudniillik akinek 2 vedernél több terem, ha pedig nem 16 dénárt fizet a borért. Szántóföldet is kapott a pap, megszántva, megművelve és a termést még a hívek be s hordták a magtárba. A bor betakarításánál az egyházfi mellett a falu tartozik segítséggel. Rétet mindegyik fordulóra „az javában, négy ember reggeltől estig, valamennyit lekaszálhat, annyit adnak, jó idejében lekaszálják, felgyűjtik s be is hordják." Azok az özvegyasszonyok, a kik kenyerüket guzsalyukkal keresik, három sing vásznat adnak. Az az özvegyasszony, a ki örökséget bír s a maga erejével szántat, egész bérrel tartozik, ha pedig mással szántat, akkor csak fél bérrel. E mellett a hívek elegendő fával látták el a papot s a mestert. „Az egyházfiak mindenben mellettök legyenek, mind papnak, mesternek s szavuk fogadjak."

            De tartozott Vaja és Cigányi is s ezekről a helyekről minden házas embernek úgy kellett fizetni búzát és bort, mint Panithról. Csakhogy a borért, ha nem termett, csak tíz dénárt fizettek a vajai és cigányi hívek. Rétet Vaja és Cigányi „az ő értékek szerint elegendőt" kaszáltak, a szénát felgyűjtötték s Panitba be is takarították. Az özvegyasszonyok a paniti mód szerint fizettek. „Az ædilisek is, mint a panitiak, úgy szolgálnak, a mibe kívántatik."

A pap két vasárnap reggel Panitban, délest Czigányiban prédikált, itt elvégezvén és haza jövén, Panitban ismét, vagyis vasárnaponként Pantban kétszer, Czigányiban egyszer, a harmadik vasárnap reggel Czgányiban, azután az nap kétszer Panitban. Minthogy pedig télen a nap rövid, ez a szokás úgy limitáltatott, hogy Szent Demeter napjától Gyümölcsoltó Boldogasszony napjáig mind Panitban, mind Vajában egyszer-egyszer, Boldogasszony napja után Szent Demeter napjáig mindegyikben kétszer-kétszer.[3]

A mesternek mind Panitban, mind Vajában fél-fél kalangya búzát adott az, a kinek öt kalangyám felül volt, különben a búzáért tíz dénárt fizettek. Bort minden ember egy zilahi vedret s két ejtelt adott. Ha bor nem termett, 20 dénárt. Az özvegyek a paniti mód szerint.

Mint egy, ugyancsak a XVII. század elejéről való egyházmegyei följegyzés tanúsítja: „Mivel immár Vaja elpusztult, Czigányi is megkevesedett és az idvezült Sered István" kérésére „tekintvén az Ecclesia, Czigányit Panittól elszakasztotta és Görcsönhöz adván, Panith maga tart prédikátort" és mestert: a pásztornak később minden ember két-két kalangya búzát adott. Az egyház a mester jövedelmét borból is oda fordította úgy, hogy a papnak ad minden ember három-három zilahi veder bort s két ejtelt. Egyéb fizetés nem változott. Kereszteléstől egy tyúk s egy kenyér járt, esketésből semmi. Halottat, ha szerdán, pénteken temetett „a templombeli prédikacziót halasztván, ingyen prédikál." Egyben naponta egy forint, „ha kívánják a prédikációt."[4]

 

---

 

[1] Breznay Pál: „A keresztyén eklézsiának históriája", Az Ev. Ref. Kollégyom könyv és kőnyomda Intézetében nyomtatta Barra Gábor, Kolozsvártt, 1836, 303 old.

[2] Silágypanit Története: 1 old

[3] SzVM IV, 204 old

[4] SzVM IV, 205 old

Oldal: Szilágypaniti Református Egyházközség története
A SZILÁGYPANITI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG - © 2008 - 2024 - szilagypanit.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat